Opre Mihály

a Kutyacentrum vezetője, okleveles kutyakiképző

Imádom a családom, és a kutyák a mindeneim!

Mikor kezdődött? – nem tudom megmondani. Lehet akkor, amikor összegyűjtöttem 11 vadon élő kutyát, és sokáig a gondjukat viseltem. Talán 10 éves lehettem. Ebben a különleges kapcsolatban tanultam meg, hogyan kommunikáljak velük, hogyan értsem meg viselkedésüket, érzelmeiket.

Ezek az élmények mélyen meghatározták életemet, és később, közel 15 éves mérnöki pályámat hátrahagyva, kutyakiképzőként folytattam életem. A régi munkámban is sikeres voltam. Londonban éltünk, több, mint 2500 ügyfelem volt egy igen ígéretes üzleti szektorban, de valami mégis hiányzott. Pedig beajánlottak mindent: aranyat, pénzt, csillogást, de nem éreztem, hogy teljes lesz az életem.

Aztán a párom egyik este megkérdezte, hogyan képzelném el magam 5 év múlva? Gondolkodás nélkül azt feleltem, hogy egy igazi kutyafarmon, ahol egész nap velük lehetek. Ági erre azt mondta, hogy pakoljunk, menjünk haza, és csináljuk! Itt tartunk ma, boldog és elégedett vagyok.

Igen, én voltam az a gyerek, aki megmentette a galambot, ápolta a szomszédban megszületett, de nem várt cica almot, és a tízóraiját a kóbor kutyusoknak adta.

Már az iskolában is azon gondolkodtam, hogyan érthetem meg az állatokat, különösen akkor, ha valamilyen problémájuk van. Mi egy kutyás család vagyunk, nem élhetjük a szokásos mindennapokat. Nem akkor főzök, nem akkor megyek bevásárolni, amikor szeretnék, és igen, török sorozatokat sincs időm nézni.

De kapok helyette rengeteg szeretetet, csodálatos pillantásokat. Ma már öt kutyus anyukájaként ugyanazzal a szeretettel gondozom a napköziben és panzióban rám bízott kutyusokat, mint a sajátjaimat, hogy boldogan és egészségesen töltsék a nálunk eltöltött idejük minden percét.